2011. április 6., szerda

Megszületünk,s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág - aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.

Tudom
milyen,ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad,amennyire csak
lehet,és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken,amikről nem is
tudtál.Mindegy,hogy hányszor csinálsz új frizurát,wagy hányszor mész
edzésre,wagy hány pohárral iszol a barátnőiddel.Az ágyban minden éjjel
wégig gondolod,hogy mit rontottál el,wagy hogyan érthetted félre a
dolgot,és hogy hihetted akár egy röwid percre is,hogy boldog woltál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése